Jártál Erdélyben, a Transzfogarasi úton? Pótold mihamarabb, ha még nem!

2000 méter felett nyüzsgő turistaparadicsomba érkeztünk.

Szeretkeztél ilyen magasságban? Én még nem. Induláskor titokban magamhoz vettem az óvszert és egy csomag papír zsebkendőt.

Arra nem készültem, hogy a fahatár felé érkezünk, azaz egyetlen fatörzs nem volt, ami elbújtathatott volna minket, annál több nézelődő, mint karácsonyi vásárban a Vörösmarty téren. Vágytam és akartam az izgalmas, tilos, tiltott, nyílt játékot.

Főtt kukoricát kezdtem majszolni, és lehetetlen helyeken kóborolva "csodáltam a tájat". Gábor értetlenül, de türelmesen követett, és készítette az elmaradhatatlan fotóalbumát. Kutató szemekkel kerestem a megfelelő helyet. A tó felett két dombocskát vettem észre, a kettő között, egyikük oldalánál elbújhatnánk. Nagyszerű! Hogy jutunk oda? Rajtam egy nyári textil félcipő volt, nem túrázni, hanem kocsikázni indultunk. A kiszemelt célhoz köves-kavicsos út vezetett, mint amikor Hamupipőke magas sarkú topánban indul a Mount Everestet meghódítani, így nézhettem ki. Határozottan vágtam neki a bizonytalan biztonságú ösvénynek. A páromnak nem hagyván választást, aggódhatott és morogva követhetett a semmibe.

- Levegyem a bugyim? - ültem le kuncogva a célnál egy kőre. Előrelátóan térdig sem érő szoknyát viseltem.

- Lemered? - somolygott rám, de már guggolt is le velem szemben, fényképezőgépét csőre töltve. A fotósorozat titkos családi képeink közé került.

- Van mellettem hely - hívtam, ekkor derengett benne, nem csupán képek lesznek. Őt készületlenül érte. Basszus! Nemcsak szűk volt a nadrágja, még kigombolva is, hanem az alsója slicc nélküli!  Így legfeljebb fél eredményt érhettem el, azt sem könnyen, kizárólag laza csuklómnak köszönhettük.

- Ági, ne szaladj, elesel! Zoli, kapaszkodj apába! - Ilyen nincs! Magyar család tartott felénk a félreeső helyen. Gábor pólóját húztuk tettre kész hímtagja felé..

- Félmunkát ne hagyj abba! - ő nevetett, én próbáltam szemmel verni közel merészkedő honfitársainkat. Gábor tekintetéből ítélve egy-két percre volt szükségünk. Letettem arról, hogy aktussal köszöntsük Transylvania tetejét, kompromisszumot a kézimunka nyújtott. Gábor pólójának leple alatt a tömegközlekedés közepén teljesítettem a meglepetést. Az óvszer, amelyet a parkolóban zsebembe tettem, megvédte az árulkodó folttól.

Foto: Pixabay